Szerző: Szabó Árpád

Jé, nem is ugrott be a angol Thatcher időszak, pedig azokban a zivataros időkben készült az animáció. Szerettem volna magam is beleírni a bejegyzésbe, hogy állandó rosszullét fogott el, mikor Jim folyamatosan azt szajkózza a feleségének, hogy “we must do the right thing” ergo ami a kormány kis tájékoztatófüzeteiben áll. A pikantériája még abban is keresendő, hogy szegény öregek túlélik az atomkatasztrófát a hülye ajtó bunkernak köszönhetően, hogy aztán egy lassabb, borzalmasabb kimúlás várjon rájuk. A visszásságát én is pont abban találtam, hogy édi-bédi, szeretni való rajzfilmkarakterek lehelik ki lelkület a képernyőn, kicsit úgy viseltettem sorsuk iránt, mintha a nagyszüleim lennének. Gondolom az alkotók szándéka is ezzel a megállapítással esett egybe.
A Dr. Strangelove-ot csak ajánlani tudom, mert veszett jó poénok vannak benne, és Sellers, hát mit kell mondjak zseniálisan hozza a náci tudóst, akinek lebénult jobbja néha önkéntelen rángások közepette lendül a magasba a jól ismert Hitler üdvözlés szögében….
Van még pár film, pl. egy modern kori is, amit szerintem még akár YouTubeon is meg lehet nézni. A “Die Wolke” (A Felhő) címen fut: ebben egy németországi, fikcionális atomreaktor balesetet dolgoznak fel nem is akár hogy, de mivel erős benne a tini szerelmi szál, ezért nem bír akkora értékkel a szememben, bár sokkal jobban illett volna a Csernobil évfordulóhoz.